| 
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tökegyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jóól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, amit élvezel bizsergesd a tested-lelked!
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?
Ha kimaradunk, nekünk az a király!
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jóól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, amit élvezel bizsergesd a tested-lelked!
(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha is meglesik, tedd, ami élvezet!)
A szerelem örvény-ez ősrégi törvény
Ha velem vagy, dobd be magad!
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!
És durva lenne, ha földre verne
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
Egy tájfun, egy cikon, ha támad?
Én nem vagyok itthon!
De megőrzöm én a hidegvérem,
Ha forró a talaj, lelépek szépen
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol
Az alkatától egy megrögzött kannak,
Ki mindíg annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj csak, ahogy jóól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, amit élvezel bizsergesd a tested-lelked!
(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)
Élj, ahogy jólesik, nem baj az ha megislesik tedd, ami élvezet!)
(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
